Kinmen szigetén egy különös, betonból készült épület áll, amely első pillantásra inkább egy irodaházra vagy lakóépületre hasonlít. Ablakhoz hasonló nyílásai csak kerek szellőzők, de az épület valódi célja ennél sokkal rejtélyesebb és jelentősebb.
A part mentén rozsdásodó védművek, óriási földalatti bunkerhálózat és teherautók számára is járható alagutak utalnak arra, hogy Kinmen egykor kulcsszerepet töltött be a hidegháború frontvonalán. A sziget ma szinte jelentéktelennek tűnik, de egykor közvetlenül hozzájárult a világot fenyegető nukleáris háborús feszültséghez.
A lakosok, köztük Yang Xi R személyes emlékein keresztül betekintést nyerhetünk, mennyire szigorúan tiltották a tengerpart megközelítését, és hogyan éltek együtt a mindennapi fenyegetettséggel. Kinmen hidat jelentett Tajvan és Kína között történelmi és kulturális szempontból egyaránt, miközben a kínai polgárháború viharai formálták identitását.
Az 1949-es véres ütközetben a kommunista csapatok partra szálltak, de a megerősített védelmi rendszerek és a nagyobb létszámú nacionalista hadsereg visszaverte a támadást. Később is többször tűz alá vették a szigetet, különösen az 1954-es és 1958-as válságok során, amikor is elképesztő mennyiségű tüzérségi lövedék hullott Kinmenre.
Az események során felmerülő kérdések sokakat foglalkoztattak: milyen stratégiákat követtek a védők, mi volt a titokzatos betonépület szerepe, és vajon hogyan kavarta fel a helyzet a világhatalmakat? Az Egyesült Államok részvétele újabb fordulatokat hozott, miközben a nukleáris fegyverek bevetésének lehetősége egyre fenyegetőbben lebegett a levegőben.
