A globalizáció hosszú időn keresztül olyan erőnek tűnt, amely egyre egységesebbé teszi a világ kultúráját. Ennek ellenére egyes platformok, mint például a Spotify zenestreaming szolgáltatás, azt mutatják, hogy az emberek továbbra is inkább saját országaik vagy régióik zenéjét kedvelik.
Kutatások kimutatták, hogy sok országban – Brazíliától Mexikón át egészen Európáig – egyre nagyobb arányban kerülnek a helyi zenészek a toplisták élére. Brazíliában például a száz legnépszerűbb előadóból hetente akár 96 hazai művész is lehet, de Európában és a skandináv országokban is hasonló tendencia rajzolódik ki. Nyelvi egyezések azonban átszabhatják ezt, így Portugáliában például a brazil előadók tartják magukat a csúcsokon.
Nem csupán a zenében, a televízióban és a streamingszolgáltatásokon is egyre fontosabbak a helyi tartalmak. A Netflix korábban globális közönségre célzott sorozatokat készített, ám manapság felkarolta a „helyi először” stratégiát, aminek eredményeképpen olyan sorozatok is készülnek, mint a lengyel 1670.
Az online platformok és a technológia elterjedése olcsóbbá és egyszerűbbé tette a tartalomgyártást, így rengeteg új, lokális videó születik, amelyek inkább nemzeti szinten, semmint globálisan válnak népszerűvé. Ez a dinamikus változás arra ösztönzi az embereket, hogy saját ízlésük szerint böngésszenek, nem pedig az „elit” rádiós vagy tévés szerkesztők döntése alapján fogyasszanak tartalmat.
A trendek mögött nyelvi, technológiai és identitásbeli tényezők húzódnak meg, és folyamatosan felmerül a kérdés: vajon jó, ha mindenki szabadabban választhat, és ha a globalizált kultúra helyére a helyi tartalmak előretörése lép?
