A műfaji besorolás nehézsége izgalmas kérdéseket vet fel a modern videojátékok világában, különösen, ha egy olyan címmel találkozunk, mint a Hell Is Us. Egyre komplexebb műfaji keveredéssel, egyedi elemekkel és új címkékkel találkozhatunk, amelyek megnehezítik, hogy egy játékot egyszerűen platformernek, RPG-nek vagy akciójátéknak nevezzünk.
A cselekmény egy zárt, képzeletbeli országban játszódik, amelyet belső konfliktusok, polgárháború és rejtélyes, természetfeletti lények fenyegetnek. A főszereplő, Remy, hazatér múltja nyomában, miközben az országot pusztító katasztrófa tartja rettegésben a lakosságot. Az események láncolata és a történet fokozatos feltárása során a játékos egyedi módon építheti fel saját útját és értelmezését.
Az irányítás és a segítségek szinte teljes hiánya különösen merész tervezői döntés. Nincs térkép, küldetésnapló vagy jelölő, így a navigáció és a történet felfedezése teljes mértékben a játékos következtetésein múlik. Minden apró részlet – legyen az egy faágra festett jel vagy elszórt szélcsengő – lehetséges nyomként szolgálhat.
A harcrendszer tudatos egyszerűsítése, valamint a folyamatosan bővülő fegyver- és harci lehetőségek is hangsúlyos szerepet kapnak. Egyedi egészség-visszanyerő mechanikája emeli a tétet, amikor a játékos kockáztat a nagyobb jutalom reményében.
Mit jelent a játékos igazi szabadsága, megtalálja-e mindenki a maga útját, vagy inkább frusztrációt okoz a segítségek nélküli világ? Ezek a kérdések végigkísérik a videó témáit. A fejlesztők tudatosan vállalják, hogy a haladás kizárólagos kulcsa a játékos rátermettsége és kitartása lesz. Vajon hogyan reagál erre a közönség?
