Sok történetíró szembesül azzal a kihívással, hogy bár remek ötlettel kezdi meg történetét, elakad a közepén, és elveszíti a fonalat. Az úgynevezett ‘kusza közép’ gyakran kedvét szegi az írónak, de létezik egy útmutató, amely segíthet átlendülni ezen a holtponton.
Az ismert háromfelvonásos szerkezet a történetírás egyik legnépszerűbb módszere. Ez a modell három fő részre osztja a történetet – kezdet, közép, vég –, és meghatározza azokat a fordulópontokat, amelyek a cselekményt folyamatosan előre viszik. Ezek a mérföldkövek segítenek abban, hogy minden jelenet célt szolgáljon, hozzájáruljon a karakterek fejlődéséhez és a logikus eseményláncolathoz.
Az első felvonás a világ és a szereplők bemutatására, illetve egy eseményre koncentrál, amely kizökkenti a főhőst az egyensúlyból, és elindítja őt az ismeretlenbe. A második felvonás – a történet leghosszabb szakasza – a konfliktusok árnyalt kibontakozását és a karakterek fejlődését mutatja be, miközben a főhős új szövetségesekre és ellenfelekre talál.
Kiemelt szerepet kapnak a történeti fordulópontok, például az indító esemény, a „nincs visszaút” döntés, a sorsfordító középpont, valamint a mélypont, amelyből a hős csak jelentős áldozatok árán tud talpra állni. A harmadik felvonásban éleződnek a konfliktusok a végső leszámolás előtt, végül pedig elérkezik a történet lezárása.
Érdekes történelmi kitekintés mutatja be, honnan ered a háromfelvonásos szerkezet: a gyökerek egészen az ókori dramaturgiáig, Arisztotelész és a római színház világáig nyúlnak vissza. A videó röviden összehasonlítja más ismert történeti struktúrákkal is, így például Joseph Campbell hősi utazásával és a japán kishotenetsu modellel, rávilágítva arra, hogy a háromfelvonásos szerkezet csupán egy eszköz a történetíró kezében, nem pedig kőbe vésett szabály.
