Az informatika világában évtizedek óta alapvetés, hogy minden számítógép bináris elven működik, vagyis csak nullák és egyesek állnak rendelkezésre. Felmerül a kérdés: lehetne-e hatékonyabb, ha nem csak két, hanem három állapotot használnánk a számításokhoz?
A videó bemutatja, hogyan jutottak el mérnökök és matematikusok a ternáris számítás ötletéig, amely három logikai szinttel – például -1, 0, +1 – dolgozik. Ezt a forradalmi gondolatot a Szovjetunióban már az 1950-es években felkarolták, amikor egy csapat mérnök, élükön Nyikolaj Brusencovval, létrehozta a Setun nevű első működő ternáris számítógépet. Ez a gép kevesebb alkatrésszel, olcsóbban és bizonyos számításokra gyorsabban működött, mint a bináris társai.
A téma napjainkban ismét különös aktualitást nyer, miután az adatközpontok energiafogyasztása és az AI rendszerek erőforrás-igénye rohamosan növekszik. Új, modern chipgyártási technológiák, például a Huawei által szabadalmaztatott ternáris tranzisztorok, azt ígérik, hogy a háromállapotú logika visszatérhet, sőt áttörést hozhat a hatékonyság terén. Ugyanakkor technológiai kihívások és az egész iparág bináris szemlélete továbbra is akadályokat gördít elé.
A fejlesztésekben kulcsszerepet kapnak új anyagok, mint például a grafén és a szén nanocsövek, amelyek természetszerűleg képesek három világos logikai szintet biztosítani. Milyen előnyöket, illetve nehézségeket rejt a ternáris számítástechnika szélesebb körű elterjedése? Hol húzódik a határ a digitális, az analóg és a ternáris rendszerek között?
