Elgondolkodtató jelenség figyelhető meg a videojáték-konzolok történetében: mindegyik jelentős gyártónál – Nintendo, Sony, Microsoft, Sega – a harmadik generációs konzol képes volt megreccsenteni a sikerszériát. Van, amelyik csak kicsit teljesített gyengébben, másnál konkrétan komolyabb problémák, hibák bukkantak elő.
Az egyik legérdekesebb téma a formátumválasztás, mely például a Nintendo 64 esetében a drágább és kapacitásában szerényebb cartridge-okra való ragaszkodás miatt elriasztotta a fejlesztőket. Hasonlóan tanulságos a Sony PlayStation 3 esete, ahol az elszállt ár, a zavaros modellek és az arrogancia nehéz induláshoz vezettek, míg a Microsoftnál az Xbox One-nal elképesztő kommunikációs hibák és szerencsétlen üzleti döntések árnyékolták be a rajtot. Hozzájuk csatlakozik a Sega is a Saturn zavaros piacra dobásával és a Sonic-sorozat teljes elhanyagolásával.
Felmerül a kérdés: mi az oka ennek a „harmadik konzolos átoknak”? Vajon a sikeres előzmények után megjelenő önhittség, a rossz stratégiai döntések, vagy éppen a technológiai váltás okozza, hogy ezekben a pillanatokban megbicsaklanak a legnagyobb gyártók is? Sokan azon is elgondolkodtak már, folytatódik-e ez a tendencia a jövőben, vagy tanulnak a múlt hibáiból.
