Kalifornia sivatagjában fiatal tengerészpilóták gyakorolják a bombázórepülést, amely évszázados hagyományokat hordoz: a zuhanóbombázás evolúcióját, amelyet a második világháború és a koreai konfliktus során is alkalmaztak. A repülés nem csupán technikai tudást, hanem komoly erkölcsi dilemmákat is felvet, ahogy a pilóták szembesülnek a háború lényegével és következményeivel.
Az elmúlt száz évben a tengeri repülés meghatározó szerepet játszott Amerika katonai hadjárataiban. Bár többször is megkérdőjelezték létjogosultságát, fejlődési és technológiai fordulópontok mindig újra visszahozták a középpontba – legyen szó a második világháborús hordozó csaták, a hidegháború nukleáris fenyegetettségéről, vagy a koreai háború váratlan stratégiai fordulatairól.
A történet számos emberi sorsot és társadalmi kérdést is felvet: szól a haditengerészetben szolgáló első afroamerikai pilótáról, Jesse Brownról, a társadalmi egyenlőtlenségek megjelenéséről, a női pilóták harcáról a szakma elfogadásáért, és arról, hogyan válik egy repülőgépszállító az ország tükrévé.
A repülőgéptípusok drámai fejlődése, a reaktív sugárhajtású vadászgépek, elektronikai újdonságok és végül a pilóta nélküli drónok kérdése is megjelenik – vajon a jövő embere nélkül vagy még mindig az emberi tényező dönt?
A modern hadviselés új morális kérdéseket teremt, ahol a pilóták számára már nem csupán a túlélés, hanem a távolról végrehajtott támadások lelki terhe és a felelősség is központi dilemmává válik. Egy dolog azonban változatlan marad: a tengerészpilóták története az emberi kitartás, innováció és önreflexió lenyomata.
