Kongóban, a világ egyik legnagyobb kobaltlelőhelyén, az emberek – köztük nők és gyerekek – veszélyes és szabályozatlan körülmények között dolgoznak, hogy kielégítsék a globális technológiai ipar nyersanyagigényét. A kobalt nélkülözhetetlen összetevője a modern akkumulátoroknak, így az elektromos autók, e-bike-ok és okostelefonok nélkülözhetetlen alkatrésze. De vajon milyen áron jut el ez a fém a fejlett világ készülékeibe?
Az előítéletek és felkapott közösségi médiás videók miatt gyakran leegyszerűsített kép él a gyerekmunka és a kobaltbányászat kapcsolatáról. A dokumentumfilmben helyi újságírók és bányaigazgatók is megszólalnak, akik azt hangsúlyozzák, hogy a közvetlen bányászatban a szabályozások szerint tilos gyermekeket foglalkoztatni. Ugyanakkor a bánya környékén, az ellátási lánc más pontjain, vagy járulékos tevékenységekben számos gyermek is dolgozik – akár azért, hogy iskolai tandíjukat ki tudják fizetni.
A film azt is bemutatja, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek azok, akik hiteles képet szeretnének adni a helyzetről: gyakran akadályozzák a forgatócsoportokat, és a hatóságok is bizalmatlanok. Ugyanakkor a kobalt ellátási lánca rendkívül átláthatatlan – a kitermelt fém különböző legális és illegális forrásaiból összeolvadva kerül a világpiacra, így a végfelhasználók (például nagy telefon-, autó- vagy zárszerkezet-gyártók) sem tudják pontosan, hol és milyen körülmények között bányászták ki azt.
Társadalmi szervezetek és helyi vezetők próbálnak hosszú távú támogatást nyújtani a legkiszolgáltatottabb családoknak, de ők is kiemelik: rendszerszintű megoldásra lenne szükség. Milyen felelőssége van a nemzetközi nagyvállalatoknak, és mit tehetnek a fogyasztók vagy a döntéshozók ezekért a gyerekekért? És vajon létezik-e igazán tisztességes kobalt a jelenlegi ellátási lánc-rendszerben?
