Az univerzum legmélyebb törvényei között tátongó szakadék újra és újra gondolkodásra készteti a fizikusokat. Vajon létezik az a hiányzó részecske, amely végre összefogja a kvantummechanika és az általános relativitás elméletét? Ez a titokzatos részecske a gravitáció kvantuma, a gravitonnak nevezett elméleti részecske lehet.
Fény derül arra, hogyan sikerült a többi alapvető kölcsönhatást – mint az elektromágnesességet vagy a gyenge és erős kölcsönhatást – részecskékhez kötni, miközben a gravitáció részecskéjét még sohasem sikerült közvetlenül megfigyelni, és hogy miért lenne kulcsfontosságú a graviton felfedezése az egységes elmélethez.
Felvetődik, mennyiben követi a gravitáció ezt az utat, vagy teljesen eltérő jellegű marad: példák kerülnek elő a kvantummechanika és a relativitáselmélet közötti mély ellentétekről, amelyek az univerzum szélsőséges helyzeteiben, például fekete lyukak belsejében bukkannak fel, és arról, hogy miért remélik a tudósok, hogy ezek áthidalhatók egy újabb kvantumrészecske, a graviton feltételezésével.
Az összefoglaló említést tesz a különféle kvantumtérelméletek viszonyáról, a perturbációs módszerekről, amelyeknél a gravitáció szétesik, az infinitezimális önhatás-problémákról, valamint arról, miért volt elkerülhetetlen a graviton megjelenése akár a húrelméletben, akár alternatív, például a hurkok kvantumgravitációja kapcsán is.
Végül provokatív kérdéseket vet fel arról, vajon maga a gravitáció ténylegesen kvantált-e, vagy lehetséges, hogy az univerzum szövete alapvetően folyamatos. Megismerhetjük, milyen forradalmi kísérleti módszerekkel szeretnék ezt eldönteni, és hogy milyen kihívásokat támaszt a természet a végső válasz keresői elé.
