Kutatók évtizedeken át szinte kizárólag az idegsejteket, vagyis a neuronokat vizsgálták az agy tanulmányozása során. Ugyanakkor bizonyos sejttípusokat, a gliasejteket, sokáig csupán az idegsejtekhez tapadó kiegészítőnek, „ragasztónak” tartották, amelyeknek nincs igazán önálló szerepe.
Egy új kutatói megközelítés azonban felveti, hogy ezek a gliasejtek jóval nagyobb jelentőséggel bírhatnak, például a tanulásban és a memóriában, sőt olyan betegségekben is, mint az Alzheimer-kór vagy a szkizofrénia. Miképp kommunikálnak ezek a sejtek az idegsejtekkel? Milyen szerepet játszanak a szinapszisok kialakulásában és lebomlásában?
A laboratóriumokban zajló legújabb fejlemények azt is vizsgálják, hogyan működnek együtt különböző tudományterületek – immunológia, genetika, számítástechnika és pszichológia – szakértői a glia kutatásában. Kiderül, hogy a mikroglia sejtek, amelyeknek többek közt az agy „kertészeként” is fontos funkciójuk van, hogyan találnak meg és tüntetnek el feleslegessé vált idegi kapcsolatokat, illetve ebből a folyamatból milyen új terápiás irányok nőhetnek ki.
Érdemes azt is szemügyre venni, hogy a tudományos gondolkodás hogyan változik: miként váltak a gliasejtkutatásai a perifériáról a középpontba, és hogyan világítanak rá eddig ismeretlen agyi folyamatokra és betegségekre.
