A csillagközi térben szabadon sodródó, úgynevezett „szabad bolygók” vagy bolygótömegű objektumok eredete továbbra is rejtélyes. Az utóbbi évtizedben meglepően sok ilyen különös égitestet fedeztek fel, amelyek egyik ismert kategóriába sem illeszkednek, mivel sem csillagok, sem bolygók, sem barna törpék nem tekinthetők.
Kutatók új módszerekkel, például gravitációs lencsézéssel, képesek feltárni, mennyire elterjedtek ezek az objektumok a galaxisban, és egyes becslések szerint tízszer annyi szabad bolygó létezhet, mint csillaghoz kötött bolygó.
A témával kapcsolatban felmerül a kérdés: pontosan hogyan keletkeznek ezek a testek? A régi elmélet szerint más bolygórendszerekből dobódnak ki, de új megfigyelések és szimulációk – például a James Webb Űrteleszkóp adatai alapján – azt sugallják, hogy teljesen új keletkezési mechanizmus is lehetséges. Ezek az objektumok gyakran párban vagy hármasban fordulnak elő, ami további kérdéseket vet fel eredetükkel kapcsolatban.
A vizsgált példák között szerepel egy közel 12 Jupiter-tömegű objektum (SIMP 0136+0933), amely gyors forgásával, erős mágneses terével és réteges, vas- és szilikátfelhőkből álló változékony légkörével egészen sajátos képet mutat. Ezek a tulajdonságok újabb bepillantást engednek abba, mennyire különböznek ezek a szabad bolygók a Naprendszer bolygóitól.
