Különleges értékek vonzzák a csalókat, és ez alól a paleontológia világa sem kivétel: mindenhol, ahol jelentős hasznot remélhetnek, megjelennek a hamisítványok, így a fosszília-piac is gyakori célpont. Néhány hamisított lelet annyira hihető, hogy nemcsak lelkes gyűjtőket, de tudósokat és rangos tudományos folyóiratokat is sikerül megtéveszteniük. A műtrilobiták tömeges gyártásától a gyanúsan jó állapotú őslényekig bármi előfordulhat.
A paleontológusok gyakori áldozatai ezeknek az átveréseknek. Az egyik leghíresebb ilyen eset a Beringer-féle hazug kövek története a 18. század Németországából, ahol a szakmai féltékenység inspirálta a fosszíliahamisítás egyik első botrányát. Más hamisítványok, mint például a Kínában feltárt és világszinten ismertté vált műgepárdok, egészen a tudományos publikációkig is eljutottak, megtévesztve ezzel a szaksajtót is.
Különösen izgalmas, amikor egy lelet egyszerre tartalmaz valódi és hamis elemeket. Gyakran előfordul, hogy egy eredeti fosszíliát manipulálnak, például festékkel vagy más anyagokkal, hogy ritkábbnak, értékesebbnek tűnjön. Ez történt a Tridentinosaurus antiquus példájában is, ahol évtizedekig valódi őshüllőként tisztelték a leletet, mígnem modern technológiával kimutatták a csalást – a bőr csak festék volt. Hasonlóképp, a Piltdown ember vagy az Archaeoraptor esete azt mutatja be, milyen könnyű áthidalni a vágyott tudományos bizonyíték és a valóság közötti szakadékot egy jól sikerült átveréssel.
A videó számos kérdést vet fel: hogyan ismerhetők fel a fosszíliákkal elkövetett csalások? Hogyan csapódik le a tudományos világban egy-egy leleplezés, és milyen hosszú távú hatásai lehetnek a hamisítványok elterjedésének? Milyen motivációk húzódnak meg ezek mögött, és vajon mennyire volt egyszerű a múltban vagy napjainkban hitelesnek tűnő csalásokat létrehozni? Az epizód részletesen ismertet hét különösen meghökkentő, hírhedt paleontológiai megtévesztést, bemutatva a csalók trükkjeit és azokat a tudósokat, akiket sikerült átverniük.
