Gary Hustwit művészeti és dokumentumfilmes tapasztalataiból kiindulva rávilágít arra, mennyire leegyszerűsítőek és egyoldalúak a hagyományos dokumentumfilmek; ezek soha nem tudják megragadni az emberi történetek sokoldalúságát. Felveti a kérdést: vajon lehet-e egy film egyszerre ezerféle történet, és fel tudja-e venni a versenyt a nézők személyes élményeivel?
A generatív filmkészítés új dimenzióját mutatja be, ahol egy dokumentumfilm minden egyes vetítése más és más. Konkrét példa erre az ‘Eno’ című alkotása, amely Brian Eno zenész életét dolgozza fel, és minden megtekintéskor új szerkesztésben jelenik meg. A film változó szerkezete végtelen kombinációt eredményez, ami alapjaiban formálhatja át a moziról, történetmesélésről és akár a filmiparról alkotott elképzeléseinket.
Az előadás érinti azokat a technikai kihívásokat, amelyekkel szembe kellett nézniük a generatív platform fejlesztése során, valamint bemutatja, hogyan válhatnak a mesterséges intelligenciától függetlenül is egyedivé a filmek. Olyan új alkotói szabadságról beszél, ahol a történet minden alkalommal más irányt vehet, és a nézők soha nem ugyanazt az élményt kapják.
A beszélgetés során további izgalmas lehetőségek is megjelennek: például hogyan lehetne akár nagy hollywoodi franchise-ok – mint a Marvel – filmjeit is generatívvá változtatni, vagy híres alkotásokat friss, variábilis szerkesztésekkel újragondolni. Mindez rengeteg új kérdés elé állítja a filmkészítőket és a közönséget is.
