Az elmúlt időszakban számos új klímakutatás látott napvilágot, amelyek mind a felmelegedés gyorsulására, a Föld nagy rendszerének növekvő instabilitására és a kockázati küszöbök közeledésére figyelmeztetnek. Ezek az eredmények többek között arra utalnak, hogy a felmelegedési ütem meghaladja a korábbi várakozásokat, és a hőmérsékleti rekordok sorozata már nem kivételes, hanem az új norma részévé vált.
A tudományos közösségen belül bár megoszlanak a vélemények az okok, valamint az ütem és kockázatok pontos mértékét illetően, az egyértelmű, hogy a rendszer melegszik, és az Atlanti-óceán áramlási rendszere pedig a vártnál gyorsabban gyengülhet. Az AMOC instabilitása komoly következményekkel járhat, elsősorban Európára, Észak-Amerikára, valamint a globális éghajlatra nézve. Ugyanakkor a természeti rendszer kritikus pontjai egymást befolyásolva láncreakciókat indíthatnak el, ami még kiszámíthatatlanabbá teszi a klímát.
Több kutatás is rámutat arra, hogy a hagyományos gazdasági modellek alulbecsülhetik az éghajlatváltozás költségeit, hiszen azok kevéssé számolnak extrém, nem-lineáris változásokkal. Kiemelendő, hogy a szélsőséges időjárási események – mint a hőhullámok, árvizek vagy aszályok – már most is érezhetően befolyásolják a társadalmakat és gazdaságokat, így a kockázatok globális kezelése egyre sürgetőbbé válik.
A videó rávilágít arra is, hogy az éghajlat stabilitása és az energiaellátás biztonsága ma már összefonódó kérdések. Egyéni és közösségi szinten is felmerül a kérdés: miként lehet csökkenteni a sérülékenységet, hogyan érhetünk el ellenállóbb energia- és társadalmi rendszereket? A témához kapcsolódóan számos lehetséges lépést mutat be – az energiahatékonyságtól kezdve a választói döntésekig –, de a hangsúly a rendszer-szintű gondolkodáson és az összefüggések felismerésén van.
