Képzeljünk el egy olyan társadalmat, ahol az anyagi javak bősége annyira általános, hogy szinte semminek nincs ára vagy különösebb értéke – mégsem tűntek el a feketepiacok. Az emberi vágyak nem szűnnek meg a szükségletek kielégítése után, csupán új formákat öltenek, és újra felbukkannak újabb, váratlan területeken.
A bőség kora sem oldja meg a pszichológiai igényeket: a szabályok feszegetése, a kíváncsiság és a tiltott dolgok iránti vágy állandó. Miközben automata rendszerek, mesterséges intelligenciák és virtuális valóság uralják a mindennapokat, a legnagyobb értékké az intimitás, igazi élmények, valódi identitás vagy a veszély válnak – ezekből lesz keresett árucikk a feketepiacokon.
Az illegális kereskedelem ebben a világban már nem klasszikus javakról szól: inkább az adatvédelem, a személyiségmódosítás, a valódi élmények vagy az identitás manipulálása körül mozognak. Szürkezónában működő csoportok, algoritmusok, önálló digitális lények vagy lázadó közösségek tartják életben őket, néha akár a társadalmi egyensúly, a levezetett feszültség vagy az innováció nevében.
Élénk vita zajlik arról is, hol húzódik a határ a szabadság és a társadalmi biztonság között: milyen szabályozás szükséges, és mik a kockázatai annak, ha túl sok vagy túl kevés ellenőrzést alkalmazunk. Vajon az emberi természet legmélyebb vágyai örökre biztosítják, hogy mindig maradjon valami, amit titokban cserélgetnek a tökéletesség árnyékában?
