Használt ruhák, elöregedett autók, műanyaghulladék és kiöregedett luxushajók – a fejlett országok évente hatalmas mennyiségű szemetet exportálnak fejlődő országokba, eltolva ezzel a hulladékgazdálkodás és újrahasznosítás terhét.
Pakisztán jelentős központtá vált, különösen a használt ruhák újrahasznosításában. Egy helyi vállalat, az Artistic Fabric Mills (AFM) például innovatív technológiával képes régi pamutból új denimanyagokat előállítani. A ruhák útja azonban nem áll meg Pakisztánban – sok termék továbbvándorol afrikai országok, például Ghána felé, ahol óriási másodkézből származó ruhapiacok működnek.
A feldolgozási lánc egyre összetettebb: az olyan cégek, mint a ThreadUp, mesterséges intelligenciára támaszkodva igyekeznek növelni a használt ruhák eladását, miközben hatalmas mennyiségű eladatlan portéka újabb piacokra vagy hulladéklerakókba kerül.
Hasonló mértékű kihívást jelent a fejlett világ elektronikai hulladékának átszállítása is Indiába, ahol gyakran tinédzserek és fiatalok védőeszközök nélküli kézi munkaerővel válogatják szét a mérgező készülékeket, komoly egészségügyi veszélyeknek kitéve magukat.
Miközben egyes országok modernizálják hulladékfeldolgozási technológiájukat, számos iparág – például a hajóreciklálás Pakisztánban vagy a tofuüzemek Indonéziában – továbbra is súlyos környezet- és egészségkárosítás árán működik. A kérdés, hogy a fejlett világ hogyan és miért tolja át saját hulladékproblémáját a kevésbé tehetős országokra, izgalmas társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi dilemmákat vet fel.
