Az amerikai jegybank, a Fed, 2026-ig a jelenlegi szint alá csökkentheti az irányadó kamatot, ami jelentős izgalmat kelt a pénzpiacokon. Míg a Wall Street optimistán tekint az alacsonyabb kamatokra, a középosztálybeli amerikaiak többsége aligha lát ebből jelentős előnyöket.
A tőzsdei árfolyam-emelkedések és az eszközár-boomok jellemzően a tehetősebb, idősebb generációknak kedveznek, akik nagyobb arányban tartják vagyonukat részvényekben és pénzügyi eszközökben. Ezzel szemben a fiatalabb vagy kevésbé vagyonos családok kisebb mértékben tudnak profitálni a kamatcsökkentésekből, hiszen vagyonukat inkább ingatlanban és tartós fogyasztási cikkekben tartják.
Az alacsonyabb kamatok egyik kézzelfogható következménye, hogy a megtakarítási számlákon elérhető kamat is csökken, miközben a kölcsönök, például az autóhitelek, diákhitelek vagy lakáshitelek kamata lassabban követi az általános kamatcsökkenést. A „pénzpumpa” időszakában a Fed jelentős összegeket juttatott a piacra, ami végső soron elősegítette a vagyoni egyenlőtlenségek növekedését.
Szó esik arról is, hogy a jegybanki politikák, így a mennyiségi lazítás és a kamatcsökkentési ciklus, hogyan járulnak hozzá az eszközárak inflációjához, és milyen tartós hatásokat fejtenek ki a gazdasági egyenlőtlenségek hosszú távú alakulására. Emellett felmerül a kérdés, hogy valóban minden társadalmi réteg számára hasznos-e a kamatok csökkenése, vagy inkább elmélyíti a generációs és jövedelmi szakadékokat.
