Megdöbbentő tényekre hívja fel a figyelmet, miszerint a fák túlnyomó többsége, a tömeg mintegy 95%-a nem élő, hanem már elhalt sejtekből áll. Elképzelhetetlenül vékony, néhány sejtsor vastagságú élő réteg alakítja és működteti a hatalmas fás testeket, miközben mindkét oldalról elhalt sejtrétegek veszik körül.
Történeti áttekintéssel mutatja be, hogyan hódították meg a növények a szárazföldet, és miként vezetett a lignin, illetve végül a faanyag kialakulása ahhoz, hogy a fák a Föld legnagyobb élőlényeivé váljanak. Eközben izgalmas evolúciós verseny bontakozik ki a fényért és térért, amely évszázmilliók során formálta a bolygónkat uraló erdőket.
A fizikai és biológiai kérdésekre keresi a választ, mint például: Hogyan képesek a fák vizet szállítani több tíz méteres magasságba? Miért különleges a vízoszlopot megemelő nyomás, amelyet semmilyen ember alkotta gép nem képes utánozni? Mi a szerepük az egyes szövettípusoknak, és hogyan működik együtt a kambium, a xilém és a floém?
Felveti azt is, hogy a fák gyakorlatilag potenciálisan halhatatlanok lehetnének, ha nem lennének kitéve külső veszélyeknek, és hogy a faanyag sikerének köszönhetően máig három trillió fa árnyékolja a Földet. Végül kiemeli, mennyire sérülékenyek lettek a legszebb erdők napjainkban, párhuzamba állítva őket az emberi hatásokkal és természetvédelmi kezdeményezésekkel.
