Egykor a Duolingo nevű nyelvtanuló alkalmazás a közösségi média egyik legkedveltebb szereplője volt: szórakoztató módszerekkel, humoros marketinggel és a zöld bagoly karakterével emberek millióit ösztönözte nyelvtanulásra. A fejlesztők kezdeti célja az volt, hogy mindenki számára elérhetővé és élvezetessé tegyék a nyelvtanulást.
Az alkalmazás sikerének titka nem csupán a széles kurzusválasztékban vagy a játékosításban rejlett, hanem abban a mindennapi szokásformálásban, amely a felhasználókat újabb és újabb kihívások elé állította. A hosszan fenntartott ‘streakek’ és a humoros üzenetek szinte elkerülhetetlenné tették a napi használatot.
Aztán azonban változások következtek: a cég bejelentette, hogy egyre inkább a mesterséges intelligencia (AI) alapú fejlesztéseket helyezi előtérbe, ami nemcsak a tartalom minőségére, hanem a dolgozók helyzetére és a felhasználók élményére is hatással lett. Minőségbeli visszaesés, monoton leckék és fordítási hibák jelentek meg, miközben egyre többen érezték úgy, hogy elveszett az emberi kapcsolat a platformon.
A felhasználói elégedetlenség észrevehető volt: lemondott előfizetések, kritikák, sőt jogi vizsgálatok is elindultak, amelyek azt firtatták, vajon félrevezették-e a befektetőket a felhasználószám növekedésével kapcsolatban. A Duolingo története így nemcsak az AI-integráció dilemmáiról, hanem arról is szól, hogyan változhatnak meg gyökeresen azok az online közösségek, amelyek korábban példaértékűnek számítottak.
