Az emberi DNS-t alkotó kódok eredete új, izgalmas kérdéseket vet fel a tudományban. A legfrissebb kutatások szerint az általunk ismert élethez szükséges bonyolult szerves molekulák akár az űrből is származhatnak, még a Föld kialakulása előtti időből. Felmerül a gondolat: mennyire univerzális lehet ez a biokémiai alap?
Ősi meteoritok, például a Murchison, már régen arra utalnak, hogy az aminosavak és más szerves vegyületek bolygónkon kívül születtek. Ezekben a meteoritokban mindkét típusú (bal- és jobbkezes) aminosav jelenléte fontos bizonyíték az élet előtti, nem biológiai eredetre.
Űrmissziók (például Stardust, Hayabusa, Rosetta, OSIRIS-REx) közvetlenül az aszteroidákról, üstökösökről hoztak vissza mintákat. A Bennu aszteroidán megtalált öt fő nukleobázis – amelyek a DNS és RNS kódolásához szükségesek – most először fordult elő egyetlen űrkőzetben együtt.
A minták sókban, aminosavakban és víz közelében képződő ásványokban gazdagok, ami arra utal, hogy az élet alapjai vizes, távoli bolygókon vagy protoplanetáris törmelékben már évmilliárdokkal a Föld előtt létrejöttek. Ezek a felfedezések egyre valószínűbbé teszik, hogy a földi élethez vezető biokémiai út máshol is könnyen végbemehetett.
Vajon tényleg földönkívüli eredetű lehet a DNS-ünk kódolása? Egyre több bizonyíték mutat arra, hogy a földi élet előzményeit univerzális, űrbéli kémiai folyamatok előzték meg. De vajon mindez növeli az élet kialakulásának esélyét más világokon is, vagy csak szűk ösvényt mutat?
