Miért csak az élet egyik formáját használja a tükörképes molekuláknak? A kutatók hosszú ideje próbálják megfejteni, hogy miért épültek fel a DNS és a fehérjék kizárólag az egyik királis formából.
Felmerül a kérdés, hogy vajon a világegyetem alapvető tüköraszimmetriája, amelyet például a gyenge kölcsönhatások mutatnak, összefügg-e az élő molekulák kiválasztott irányultságával? Az elmélet szerint a földi élet kiralitását akár kozmikus sugárzás is eredményezhette: nagy energiájú muonok bombázása érhette az ősi molekulákat, amelyek kis mértékű előnyt adhattak az egyik királis változatnak.
Ez a modell még számos kérdést vet fel. Vajon elég erős volt-e a kozmikus sugárzás hatása ahhoz, hogy érdemben befolyásolja az ősi molekulák fejlődését? Várhatóan találunk-e máshol eltérő „kéziességű” életet vagy molekulákat az univerzumban?
Kísérleti úton most vizsgálják az ilyen hipotéziseket, többek között irányított muonsugarak alkalmazásával, hogy megállapítsák, ténylegesen eltérően reagálnak-e bizonyos biomolekulák a különböző polarizációkra – a válasz kulcsfontosságú lehet az élet eredetének megértésében.
