Több száz millió évvel a dinoszauruszok megjelenése előtt a Föld már olyan különleges ragadozóknak adott otthont, amelyek egyedi adaptációikkal uralták a korabeli élővilágot. Az utazás az első komplex élőlények megjelenésétől indul, amikor az ediakara időszak puhatestű lényei között megjelentek az első ragadozó viselkedést mutató organizmusok is.
Ahogy a különböző időszakokon áthaladunk, feltárul a kambriumi evolúciós robbanás, a félelmetes radiodontákkal, köztük az Anomalocaris-szal, akik fejlett érzékszerveik és mozgásuk révén vadásztak puhatestű zsákmányukra. A tenger mélyéből az óriás ortocón nautiloidok és tengeri skorpiók uralják az ordovícium és szilur tengerfenekét, miközben a szárazföldet is egyre merészebb ragadozók hódítják meg.
Az évmilliók során a ragadozók egyre fejlődnek: a devon időszakban megjelenő páncélos halak, például a Dunkleosteus, már brutális harapásukkal terjesztik a rettegést. A karbon korra a szárazföldi és édesvízi életterek is telnek ragadozókkal: hatalmas skorpiók, kétéltűek és óriáshalak jelentik a tápláléklánc csúcsát.
A perm korszakban a ragadozó szinapszidák, így a híres Dimetrodon, különleges ősfenevadakként uralják az ekkorra már sokszínű földi ökoszisztémákat. Később a gorgonopsziák, majd még különlegesebb predátor csoportok jelennek meg, egészen a triász korig, amelyben a dinoszauruszokat megelőző hatalmas ragadozó hüllők és tengeri őshüllők váltak a föld és a tenger rettegett uraivá.
A bemutatott élőlények mindegyike érdekes alkalmazkodási stratégiákat mutat, legyen szó fejlett érzékszervekről, speciális állkapocsmechanizmusokról vagy szokatlan testfelépítésről. Miközben sorra vesszük ezeket az évmilliókon át változó ökoszisztémákat, izgalmas kérdések merülnek fel az ősi ragadozók túlélési stratégiáiról, anatómiai különlegességeiről és evolúciós útjukról is.
