Újabb lendületet kapott a fizikai adathordozók sorsa körüli vita, miután a Sony bejelentette: 2028-tól nem gyárt több fizikai PlayStation-lemezt. Sok fogyasztóban felmerül a kérdés: tényleg birtokolható-e valami, ha minden digitálissá válik? Az archívumokat böngészve felidéződik, hogy korábban is voltak hasonló átmeneti időszakok.
Az egyik fő témakör a Netflix fejlődése: a kezdeti Blu-ray és DVD-kölcsönzés után a szolgáltató egyre inkább a streamingre helyezte a hangsúlyt, miközben új online elérhetőségét folyamatosan bővítette – iPhone-tól a Wii-n át egészen a számítógépekig. Az áremelések és a fizikai hordozók háttérbe szorítása sokakban ellenérzést váltott ki, felmerült, hogy valóban a fizikai formátum eltűnésével nézünk-e szembe.
A játékvilágban is egyre dinamikusabb a digitális fordulat: a felhőalapú játékplatformok, mint az OnLive és a Gaikai, lehetővé tették a PC-s és konzolos játékok streamelését bármilyen eszközre, hagyományos hardver nélkül. Ez új életet lehelt a klasszikus kérdésbe: kell-e még valaha játékot birtokolni vagy „lemezhez kötni magunkat”?
Végül előkerül a PlayStation 3, mint az utolsó igazi visszafelé kompatibilis és sokoldalú médialejátszó konzol, amely a Blu-ray köré épült, de már digitális szolgáltatásokkal is kecsegtetett. Felmerül, hogyan befolyásolta a fizikai lemezformátum a konzol fejlődését, és ez mennyire áll szemben a mostani digitális trendekkel.
