Az emlősök egyik legkülönlegesebb és legváltozatosabb csoportját alkotják a denevérek, amelyeket egyedül a rágcsálók előznek meg fajgazdagságban. Hihetetlen életmódbeli sokszínűségük és világszerte való elterjedésük révén minden kontinensen előfordulnak, kivéve az Antarktiszt.
Egyedülálló repülési képességükön túl, változatos étrendjük – a rovaroktól a gyümölcsökön és nektáron át, egészen a vérig – is hozzájárult sikereikhez. A denevérek eredete azonban egyike a paleontológia legnagyobb rejtélyeinek, hiszen a legrégebbi teljes csontvázaik már szinte teljesen kifejlett, repülni képes állatokat mutatnak.
Az echolokáció – vagyis a hangvisszaverődés alapján történő tájékozódás – kialakulása, illetve elvesztése a különböző vonalaikban számos tudományos vitát szít. Fontos kérdés, hogy vajon először repülni vagy echolokálni tanultak meg ezek az állatok, és fejlődésük milyen úton vezetett a mai sokszínűséghez.
Sok kivételes fosszília, például a Green River-képződményben vagy a németországi Messel-bányában felfedezett példányok, lenyűgöző részletességgel tárják fel a korai denevérek anatómiáját, életmódját, sőt még színüket is. Ezek a felfedezések segítenek jobban megérteni a denevérfélék belső rendszertanát, valamint a mai főbb csoportok – például a gyümölcsevő denevérek és a mikrodenevérek – közötti kapcsolatokat.
A legújabb genetikai és fosszilis adatok összevetésekor új, meglepő elképzelések születtek arról, hogyan fejlődtek és ágaztak el a különböző denevér-vonalak egymástól már az eocén korban. Az ismeretlenség homályában marad azonban még mindig a legkorábbi, lábon élő és csupán siklásra képes „elő-denevérek” létezése, mivel közvetlen fosszilis bizonyítékuk még nincs.
A videó izgalmas tudományos dilemmákat, evolúciós elágazásokat és a denevérek evolúciójának aktuális állását mutatja be, kiemelve a kutatók előtt álló kérdéseket a repülés és az echolokáció eredetéről, valamint a fosszilis leletek fontosságáról.
