Rachel Carson nevét sokan az 1960-as évek környezetvédelmi forradalmával azonosítják, amely elindította a vegyszerek, mint például a DDT, káros hatásainak feltárását. A kutató nemcsak tudományos írásaival, hanem társadalmi mozgalmak útján is jelentős változásokat eredményezett a törvényhozásban és a közgondolkodásban.
Közép-Ázsiában, különösen Üzbegisztánban, éveken át széles körben használták a DDT-t, jóval azután is, hogy a nyugati világban már betiltották. Nők és gyermekek ezrei dolgoztak a mezőkön, akaratlanul is egészségi kockázatnak kitéve magukat.
A tartós környezeti problémák nem szűntek meg a tiltással: a vegyszer évekkel, évtizedekkel később is kimutatható a talajban, vízben és a levegőben. Sokakat foglalkoztat, hogy ennek milyen hatásai vannak a következő generációkra, és hogy milyen kutatások, például hosszan tartó epidemiológiai vizsgálatok segíthetnek a válaszok megtalálásában.
Felmerül a kérdés, hogy a peszticidekhez köthető betegségek csupán egészségügyi problémák, vagy mélyebb igazságossági és felelősségi kérdéseket is felvetnek. Meddig lehet még halogatni a legveszélyesebb vegyszerek betiltását? Kik hallatják a hangjukat a vidéki közösségekben, és milyen szerepe lehet mindenkinek abban, hogy pozitív változások szülessenek?
