Gyermekkorunk játékainak kritikája nemcsak a nosztalgiának hagy teret, hanem kegyetlen őszinteséggel világít rá a régi videojáték-sajtó szokásaira is. Az egykori magazinok, mint a Crash, a Your Sinclair és természetesen a C&VG, minden hónapban új címek áradatát értékelték, ám a pontozás nagylelkűségével kapcsolatban sokakban felmerültek kételyek. Egy játék, amely 25 százalék alá csúszott, már-már elrettentő minősíthetetlenség volt – de vajon tényleg ilyen ritka volt az igazán gyenge alkotás?
A videó mélyen elmerül a C&VG Magazine 1981 és 1989 közötti lapszámaiban, végigkutatva, hány cím érte el az úgynevezett ‘rossz játék’ státuszt. Feltárja a korabeli értékelők indokait és stílusát, miközben nosztalgikus példákat hoz fel a korszak legfájóbb videojáték-csalódásairól – legyen szó rettenetes átiratokról, szerencsétlenül modernizált klasszikusokról vagy éppen erkölcsi vitákat kavart programokról.
Érdekes kérdések merülnek fel: Mi számít valóban rossznak egy erősen fejlődő, formálódó videojátékvilágban? Hogyan befolyásolja a közízlést, illetve egy-egy recenzens személyes preferenciája az ítéletet? A részletes példák között feltűnnek úgynevezett „kultikus bukások” és olyan címek is, amelyeket bár néhány platformon szerettek, máshol gyűlöltek. Különösen megosztóak azok a játékok, amelyek maguk a témaválasztás vagy morális kérdések miatt kerültek a botrány középpontjába. Mindez megmutatja a korai videojáték-ipar vakfoltjait, valamint a játékos-sajtó és a közösség közötti hol nosztalgikus, hol ellenséges kapcsolatot.
