A szoftveripar egyik legnagyobb csendes átrendeződése zajlott le, amikor a Broadcom, a világ egyik legnagyobb technológiai vállalata, 69 milliárd dollárért megvásárolta a VMware-t. Az ügylet következtében lényegében mindennapi életünk alapszolgáltatásai, mint a banki rendszerek, élelmiszerláncok vagy kormányzati infrastruktúra, egyetlen cég kezébe kerültek.
Hiába ígérték, hogy nem növelik az árakat, a felhasználók 1000%-os áremelkedéseket tapasztaltak. Többek között olyan óriások, mint az AT&T, a T-Mobile vagy a Tesco fordultak jogi úton a Broadcom ellen, miközben a szabályozó testületek túlnyomó része figyelmen kívül hagyta a szoftverpiaci kockázatokat az üzlet engedélyezésekor.
A VMware kulcsfontosságú szereplője volt a virtualizáció technológiájának, amelynek lényege, hogy egy fizikai szerveren több virtuális számítógép is futhat egyszerre, így energia- és költségmegtakarítást, valamint hatékonyságnövelést eredményezett. Ez a technológia mára szinte monopóliummá nőtte ki magát; szinte minden jelentősebb cég vagy szervezet használja.
A felvásárlás után a Broadcom két fő változást vezetett be: megszüntette az öröklicencek értékesítését, illetve kötelezővé tette a drágább éves előfizetéseket, gyakran többszáz százalékos áremelkedéssel. Ez nemcsak felháborodást, hanem ügyvédi csatározásokat és szabályozói vizsgálatokat is eredményezett, hiszen a kényszerű váltás extrém költségeket ró a cégekre és a fogyasztókra egyaránt.
Kiemelkedő kérdések vetődnek fel: Hogyan engedhették ezt át a szabályozók? Mi motiválja a Broadcom vezetését? És egyáltalán van-e kiút a kialakult helyzetből, vagy mindenki kénytelen fizetni a monopolhelyzet árát?
