A boszorkányság témájában rengeteg félreértés kering a közösségi médiában, különösen a boszorkányüldözések kapcsán. Egy történész kalauzol végig egyszerű és bonyolultabb kérdéseken, például: miért éppen a szomszédok lettek gyakran a vádlók, mennyire befolyásolták a társadalmi félelmek és előítéletek a vádakat, vagy milyen szerepet játszott a nemek közötti különbségtétel a vádakban.
Szóba kerül az is, hogy miért éppen a salemi boszorkányperek lettek a legismertebbek, miközben Európában tömegeket vádoltak és ítéltek el boszorkányságért. Részletesen kitérnek arra, hogy hogyan szilárdultak meg a „démoni boszorkány” toposzai a társadalomban, és hogyan járult ehhez hozzá a reformáció és a felvilágosodás előtti idők hatalmi struktúrája és vallásos gondolkodása.
Érdekes történeti vitákban ütköznek egymásnak nézőpontok: valóban anyagi vagy inkább pszichológiai, társadalmi indokok húzódtak meg a vádak mögött? Miért váltak főleg nők az üldöztetések áldozataivá, és hogyan működött a vád visszacsapása ott, ahol a jogrendszer ezt megengedte? Az is előkerül, milyen erős hatással volt a nyomtatott sajtó és egyes hírhedt boszorkányüldöző kézikönyvek a jelenség terjedésére.
Felmerülnek modern példák is a „boszorkányüldözés” fogalmának félrehasználására, illetve ahhoz hasonló társadalmi jelenségekre, amikor marginalizált csoportokat démonizálnak, kitaszítanak vagy bűnbaknak tesznek meg. Lehet-e párhuzamot vonni történelmi perek és napjaink kirekesztő mechanizmusai között, és mennyiben relevánsak ma is a boszorkányvádak logikája?
