A beszélgetés központjában a bosszú pszichológiai és neurobiológiai alapjai állnak. Az interjúban James Kimmel mesél személyes élményeiről, hogyan vált a bosszú iránt érzett vágy életében kulcsmotívummá, és miként vezette ez később kutatói pályafutásához.
A beszélgetés során feltárják, hogy a bosszúvágy nem csupán érzelmi reakció, hanem az agy jutalmazó rendszereit beindító, függőséget okozó viselkedés is lehet, amely hasonlóképpen működik, mint a drog- vagy játékfüggőség. Megvizsgálják, hogyan hat a sérelem fizikai fájdalomként az agyra, és miként kapcsolódik ehhez a dopamin felszabadulása, amikor valaki bosszúra szomjazik.
Olyan kérdéseket is felvetnek, mint például mi különbözteti meg az enyhébb bosszúvágyat a végletesen szélsőséges reakcióktól, illetve milyen szerepet játszik a genetika és a szociális környezet abban, hogy ki, hogyan képes kontrollálni ezeket a késztetéseket. Külön szó esik arról, hogy a társadalmi igazságtétel mennyiben fedi át a bosszút, és milyen veszélyekkel járhat a közösségi média által felerősített kollektív bosszúvágy.
A műsor kitér arra is, hogy vajon a bosszúvágy kezelhető-e, megelőzhető-e társadalmi vagy orvosi beavatkozással, és mely új kutatási eredmények árnyalják a bosszú-addikció természetét. Felmerül az is, hogy egyéni és kollektív szinten mennyire befolyásolhatja döntéseinket ez az ősi ösztön, és hogy milyen utakat találhatunk a megbocsátás és a gyógyulás felé.
