Az európai tejiparban születő bikaborjak sorsa komoly dilemmát jelent a gazdák számára. A hím borjak iránt alig van kereslet, mivel tejtermelésre nem alkalmasak, így legtöbbjük speciális hizlaldákba kerül, vagy hosszú utazások után vágóhidakra viszik őket, akár az EU-n kívülre is. Ezek az utak megterhelők az állatok számára, és gyakran etikai kérdéseket is felvetnek.
Vannak gazdák és vállalkozók, akik alternatív megoldásokat keresnek. Egyes kistermelők elkötelezték magukat amellett, hogy a náluk született borjakat helyben neveljék fel, jobb életkörülményeket biztosítva nekik. Ezzel nemcsak az állatjólétet növelik, hanem ösztönzik a fenntarthatóbb hús- és tejtermelési modelleket is.
Az alpesi térségben megjelennek olyan kezdeményezések, amelyek a hagyományos, kétcélú fajták visszahozásában látják a fenntarthatóság egyik lehetőségét. Ezek a tehenek egyszerre adnak tejet és jó minőségű húst, miközben kiválóan alkalmazkodnak a régió domborzati viszonyaihoz, és csak helyben termelt takarmánnyal táplálkoznak.
Kutatások és közösségi együttműködések indultak annak feltárására, hogyan lehet a bikaborjakból származó húst helyben és etikusan előállítani, miközben a fogyasztói tudatosságot is növelik. A szereplők szerint a rendszer egészének újragondolása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a jelenleg „felesleges” állatokból a fenntarthatóság kulcsszereplői váljanak.
