Patrick Dublinből kérdést intéz a szerzőhöz, amelyben megosztja tapasztalatát arról, hogy a bakelitlemezek hallgatása újra érzelmi többletet adott számára a digitális zenehallgatáshoz képest. Megfogalmazódik benne, hogy a kattogások, sercegések ellenére sokkal mélyebben kapcsolódik a zenéhez; ennek okát keresi.
A beszélgetés során felmerül, hogy nem csupán nosztalgiáról van szó, hanem a bakelit hallgatásának rituális, fizikai élménye játszhat szerepet ebben az érzelmi kötődésben. Ezek a kérdések új megvilágításba helyezik, mit adhat az analóg médium, amit a digitális nem feltétlenül tud közvetíteni.
Kutatás indul arról is, hogy vajon a bakelitlemezek sajátosságai, például a mechanikai különbségek és a nyers hangzás mellett a hangdinamika szűkebb tartománya, valamint a szükséges kompresszió mennyiben befolyásolhatja a zene érzelmi erejét. Felmerül a kérdés, hogy ezek az egyedi sajátosságok miként érzékelhetők, és hogy visszahozható-e ez az élmény digitális környezetben is.
