A videó különleges ritmikus mintázatokat vizsgál a természetben, amelyek nem csupán az élőlények, hanem a bolygónk elektromos mezőinek működésében is felbukkannak. Különös figyelmet szentel annak a rejtélyes 2 Hz körüli ütemnek, amely számtalan faj kommunikációs jeleiben feltűnik.
Bemutatásra kerül a Schumann-rezonancia jelensége, amely bolygószintű állóhullámként működik, és a földi elektromos viharokkal kapcsolatos. Ez a háttérrezgés 7,8 Hz-en pulzál, és számos területen, például a klímakutatásban vagy a földtani vizsgálatokban is hasznosítható.
Egy thaiföldi vizsgálat során a kutatók felfedezték, hogy a szinkronizáltan villogó szentjánosbogarak és a környékbeli tücskök majdnem teljesen azonos tempóban, 2,4 Hz-en adnak jeleket, anélkül hogy figyelnék egymást. Az ehhez hasonló, több száz faj körében tapasztalt jelenség felveti a kérdést: vajon van-e univerzális ritmus, amire az idegrendszeri folyamatok hangolódnak?
A kutatás rámutat arra, hogy ez az ütem — nagyjából 2 Hz — gyakran előfordul a kommunikációs jelekben, legyen szó madarak énekéről, békák „énekéről”, emlősök mozdulatairól vagy emberi zenéről. Felmerül a lehetőség, hogy talán az idegsejtek sajátos válaszképességei okozzák ezt az univerzális tempót, amely a befogadónak teszi legérzékelhetőbbé a jeleket.
A témában további izgalmas kérdések is felmerülnek, mint például hogy a jelenség kapcsolatban áll-e más bolygók életével, vagy hogy ezek a mintázatok mennyire befolyásolják a nyelv és az állati kommunikáció fejlődését. Vajon találnak-e a tudósok új magyarázatokat, vagy még ismeretlen mintázatokat a közeljövő kutatásaiban?
