Az összeállítás egy valódi világvége-bunkert mutat be, amely Finnország kormányának támogatásával épült Helsinki alatt, 20 méterrel a felszín alatt. A film készítője 50 órán keresztül él itt, barátnője társaságában, vállalva az ismeretlen kihívásokat és a földalatti élet szokatlan körülményeit. Az épület multifunkcionális: nemcsak óvóhelyként működik, hanem a mindennapokban tornaterem, sportpálya és kávézó is várja a helyieket.
A kíváncsiság vezeti őket végig a titkos átjárókon és védett folyosókon, ahol szó esik az itteni élet szervezéséről, a befogadóképességről, és arról, milyen szabályok vannak például a háziállatok vagy az élelmiszer-behozatal kapcsán. A filmben bemutatják, hogyan alakulna át a sportpálya menedékhellyé vészhelyzet esetén, illetve mennyi idő alatt helyezhetők el itt ágyak több ezer ember számára.
Kiemelt szempont a bunker komfortszintje és túlélhetősége: feltárják, milyen gyakorlati nehézségekkel, például az alacsony hőmérséklettel és az ellátmány szűkösségével kell kalkulálni. A helyszínen kipróbálnak sportokat, edzőtermi eszközöket és a túléléshez szükséges ételeket is. A társas kapcsolatok fontosságára, illetve a mentális alkalmazkodásra is fókusz kerül, miközben felmerül a kérdés: lehet-e valóban hosszabb időt eltölteni egy ilyen földalatti helyen, miközben az emberi igényeket próbálják kielégíteni?
Felmerülnek olyan témák is, mint a közösségi élet szervezettsége, a mindennapok monotóniájának leküzdése, vagy éppen a privát szféra megteremtésének nehézsége egy extrém helyzetben. A lakók megtapasztalják a komfortzónából való kilépést, az alkalmazkodóképesség határait, és azt is, mit jelent ebben az izolált térben egy apró gesztus, például egy romantikus vacsora megszervezése.
