Egy precíziós marógép CNC-átalakításának közepén felmerül a kérdés: hogyan érdemes megtervezni a különféle kiegészítőket, mint például a kapcsolókat, az olajozó rendszert vagy a védőburkolatokat, hogy pontosan illeszkedjenek a géphez? A szerző a mérések helyett 3D-szkennert és a Fusion CAD szoftvert alkalmazza.
A folyamat során fókuszba kerül a többszörös szkennelés, a különféle szkennelési módok – például a kék lézer és az infravörös – sajátosságai, valamint a szkennelésnél használt segédeszközök, mint a marker matricák vagy a speciális szóró spray. Ezen keresztül bemutatásra kerül, miként lehet pontosan rögzíteni és később digitálisan összeilleszteni a különböző szkennrészleteket.
Az elkészült háló még nem tekinthető valódi CAD-modellnek, így különböző szerkesztési és illesztési lépéseken kell átmennie, hogy a tervezés ténylegesen elvégezhető legyen. Emellett a szkennből a pontos, méretarányos modellbe történő átmenet is izgalmas kihívásokat kínál – például a szeletek, síkok, vonalak és furatok pontos helyének meghatározását és matematikai korrekcióját.
Felvetődik a kérdés, milyen kompromisszumok és trükkök szükségesek egy szkennelésen alapuló digitális tervezési folyamat során, különösen ha figyelembe kell venni a valódi mérési pontokat, valamint a háló és a CAD geometriája közötti eltéréseket. A részletek és a tervezés menetének magyarázata révén betekintést nyerhetünk abba, hogyan alakítható ki házilagos körülmények között is professzionális tervezési folyamat, magas költségű mérnöki szoftverek nélkül.
