Az utazó egy különleges, 18 órás utat tesz meg Madagaszkár fővárosából, Antananarivóból az ország nyugati partján fekvő Morondavába, ahol a híres baobabfákat lehet megcsodálni. Már az elején szembesülünk a választási lehetőségekkel: repülővel gyorsan, de nagyon drágán lehet megtenni az utat, míg a szárazföldi közlekedés olcsóbb, ám rendkívül hosszadalmas és viszontagságos élményt tartogat.
Az utazás során betekintést kapunk Madagaszkár infrastruktúrájába: rossz minőségű utak, fáradt helyi sofőrök, szerény komfortfokozatú, de szervezetten közlekedő buszok jellemzik a vidéket. Érdekes megfigyelni, hogyan oldják meg a helyiek a mindennapi közlekedést, hogyan küzdenek meg az elmaradottsággal, és milyen kihívásokkal szembesülnek a vidéki életben.
Az utazó részletesen bemutatja az út állomásait, a kis falvakat, ahol szinte mindenki gyalog vagy biciklivel közlekedik, és az alacsony életszínvonalra is felhívja a figyelmet, például a helyi pénz értékét, vagy a rendkívül olcsó, de egyszerű vendéglők kínálatát vizsgálva. Megismerhetjük a helyiek mindennapjait, az étkezési szokásokat, sőt, néhány étel árát is összehasonlítja az otthoniakkal.
Felmerülnek érdekes kérdések a vidéki Madagaszkár lehetőségeiről, a turizmus hatásairól, illetve a helyi és külföldi utazók tapasztalatairól is. Vajon mennyiben gazdagodnak a közösségek a látogatásokból? Milyen kompromisszumokat kell kötni a hosszú szárazföldi utazáshoz? Hogyan mutatja be az utazó a helyi kultúrát a saját szemszögéből?
