Az utóbbi években az ‘early access’, vagyis a korai hozzáférésű játékok világa alapjaiban változtatta meg azt, ahogyan a fejlesztés és a közösség együttműködése zajlik. Ezek a projektek nem csupán tesztelés alatt állnak, hanem évről évre új tartalmakkal, funkciókkal és átdolgozott játékmenettel bővülnek.
Sokféle példát találunk e fejlődési ívre, ahol a fejlesztők a játékosok visszajelzései alapján teljesen új mechanikákat, egyjátékos és kooperatív módokat, új régiókat, karaktereket vagy akár egész történetszálakat integrálnak. Egyes címek a kihívást jelentő kezdetektől egészen a komplex többjátékos rendszerekig fejlődtek – gondoljunk csak az olyan játékokra, ahol eredetileg kizárólag egyedül lehetett haladni, később viszont barátaink is csatlakozhattak a kalandhoz.
Érdekes kérdéseket vetnek fel azok a példák is, amelyekben a műfaji határokat tágító újítások jelennek meg: mit ad hozzá egy túlélő játékhoz, ha a sötétben új ellenségek jelennek meg vagy speciális mechanikákat vezetnek be? Hogyan befolyásolja az élményt, ha egy olajozott, de egyszerű gyártási szimulátor egyre bonyolultabb gépekkel és célokkal bővül?
Felmerül a kérdés is, milyen hatással van egy játék hosszú távú fejlődésére, ha a közösség aktívan részt vesz az ötletelésben, tesztelésben, sőt, akár a tartalomfejlesztésben is. Egy-egy frissítés akár teljesen új hangulatot vagy stratégiai mélységet is hozzáadhat, miközben a vizuális világ, hangulati elemek és játékmeneti dinamikák is párhuzamosan frissülnek. Vajon meddig tart egy ilyen játék élete? Hol van a vége az állandó újratervezéseknek és fejlesztéseknek?
