Az idei év során a játékosokat számos trend és változás zavarta, amelyek miatt a 2025-ös évet egyszerre tartják a videójáték-ipar egyik legjobb és legrosszabb évének. Nagy port kavartak a megemelkedett játék- és konzolárak, különösen a Nintendo Switch 2 bevezetésével együtt érkező 80 dolláros játékcímek, valamint a konzolgyártók újabb áremelései.
Emellett a „Fortniteifikáció”, vagyis az ismert márkák és karakterek túlzott, olykor céltalan keresztbe-ágyazása is csalódást okozott, például a Call of Duty vagy a Destiny 2 frissített tartalmaival. Megjelenik a kérdés: vajon hol húzódik a határ a szórakoztató crossover és a pénzszerzésre épülő együttműködés között?
Az egyre sűrűbben beépített új játékmechanikák, mint például a párbajrendszer (parry), és a rengeteg remake vagy remaster is kétségeket vet fel. Sokan vitatkoznak arról, hogy szükséges-e minden új játékban alkalmazni a nehézségi fokozó elemeket, illetve mennyire ad hozzá a klasszikus élmények újraértelmezése a mai iparhoz.
Nehézséget okoz továbbá a technológiai fejlesztések sebessége is: a kiadók gyakran hanyagolják a PC-s optimalizálást, elvárva, hogy a játékosok mindig a legújabb hardverrel rendelkezzenek. Emellett a fejlesztők erőforrásainak hiánya miatt sok játék vagy projekt el sem készül, vagy félkészen, tartalommentesen jelenik meg.
Külön kérdéseket vet fel az úgynevezett kreációs platformok elterjedése, a játékokból játékgyárat csináló modellek, illetve hogy a grind – vagyis a monoton, ismétlődő feladatok – és a singleplayer élmények háttérbe szorítása mennyiben szolgálja a közönséget. Vajon a folyamatos áremelkedés, a franchise-orientált gondolkodás és az egyenmechanikák hova viszik a videójáték-ipart?
